Magyarország földrajzi fekvése és történelmi helyzete miatt az Európai Unió ölelésében és az orosz medve szorításában van, és itt kell valahogy boldogulnunk. Az energiafogyasztásunk folyamatosan növekszik, és az volt a taktikánk, hogy az orosz szénhidrogénekről való leválást halogatjuk, aztán majd minden megy úgy, mint régen.
Ez azonban nem tud megtörténni meglátása szerint.
Egyrészt azért, mert az uniós alapelvek kőbe vannak vésve, és a sok különféle program mind arra irányul, hogy 2050-re karbonsemlegesek legyünk, márpedig ez nem fog menni olaj és gáz alapon - fogalmazott Keresztes Attila.
Ráadásul - amint az EU a közelmúltban ismét deklarálta - a háború eredményétől függetlenül mindenképpen végleg leválunk az orosz energiahordozókról.
Ez azt jelenti, hogy váltani kell
- rögzítette.
A hazai energiapolitikai helyzetképről Keresztes Attila megállapította, hogy bár jó programok lettek megfogalmazva, ezek azonban nem túlságosan ambiciózus programok. Vannak kiválóan kidolgozott megújuló energia stratégiák, viszont ezeknek a megvalósítására semmi sem kötelez.
A magyar energetikai szektor egyik legnagyobb kihívása véleménye szerint a piaci instabilitás, amit sok minden okoz, de az egyik fő ok a jogszabályi kiszámíthatatlanság.
A piac erre úgy reagál, hogy keres más befektetési lehetőséget, nem ebben a régióban - és ez sajnos egy valós probléma – jegyezte meg.
A megoldást országos szinten az jelentené, hogy a létező jó energiastratégiákat végre kellene hajtani (határkeresztező kapacitások növelése, hazai termelés fokozása, szénhidrogén, megújulók bővítése, energiatárolók, fogyasztáscsökkentés, fogyasztó oldali rugalmasság).
Ehhez azonban rengeteg pénz kell, sokkal több, mint amiről szó van, és egy erős elhatározás a cselekvésre - fogalmazott.
Ő úgy látja: vállalati szinten a megoldás az, hogy próbáljuk meg a versenyképességet növelni, úgy, hogy energiaköltség-csökkentést csinálunk, lehetőleg zölden, és ezzel elérhetjük azt, hogy a vállalat fenntartható módon egy biztonságos energetikai működést érjen el. Az optimális vállalati energiastratégia 7 pontban foglalható össze szerinte, ezek: a felmérés, javaslatok tétele, prioritások meghatározása, végleges stratégia kialakítása, megvalósítás, üzemeltetés és korrigálás.
Elmondta: egy adott vállalatnál a felmérést követően tudnak javaslatokat tenni, ezeket két kategóriára lehet szétbontani: vannak olyan feladatok, amelyeket évente el kell végezni (például energiabeszerzés felülvizsgálata, működés újragondolása), és vannak egyszeri megoldások, beruházások is (például helyi energiatermelés és tárolás kiépítése, épületkorszerűsítés).
A javaslatok megtétele után következhet a prioritások meghatározása, hiszen nem lehet mindenre lőni
- ez nehéz döntés, mert számos szempontot kell megvizsgálni (például megtérülés, elérhető támogatások/pályázatok/kedvezmények, esztétikai szempontok.). Ezt követően jöhet a beruházói döntéshozatal, majd a megvalósítás, üzemeltetés és karbantartás, valamint a korrigálás, a gazdasági és jogi környezethez, a technológiai újdonságokhoz és az új igényekhez való alkalmazkodás érdekében.
Előadása végén feltette a kérdést, hogy vajon mivel lehet nagyon gyorsan eredményt elérni? Válasza szerint például az épületeknél egy jó szigeteléssel akár 40-50%-os energiamegtakarítást is el lehet érni. A flottaoptimalizálás szintén jó lehetőséget jelent, az elektromos járművek alkalmazása saját napelemekkel akár 40%-os megtakarítást is eredményezhet. A sokféle megújuló energiaforrások, tárolók, hibrid és okos rendszerek is ide sorolhatóak. Az intelligens időzítés szerepét szintén kiemelte a szakértő, például az éves karbantartás és leállás augusztusról januárra való időzítésével évi közel egy havi energiaköltséget meg lehetne takarítani.
Előadását azzal az üzenettel zárta az energiastratéga, hogy
ezekkel az apróságokkal, amelyek nem kerülnek sokba, a vállalatoknak nagyon jót tehetünk.
Címlapkép forrása: Portfolio
