A világ különböző tájain épített napelemparkok, bár többségükben nagyon hasonlítanak egymásra, de korántsem egy kaptafára készülnek. Válogatásunkban három igazi különcöt mutatunk be.
Tölgyfavázon ülő napelem-panelek
Délnyugat-Franciaországban található egy nyers tölgyfa vázra épített, 250 kW csúcsteljesítményű napelempark, amit pont a napokban kapcsolnak be. Bár az üveg-fém panelek éles kontrasztban állnak az őket tartó göcsörtös fa szerkezettel, de a sufnituningnak tűnő megoldás működik, ráadásul a környezet védelmét is szolgálja. A tartószerkezetet ugyanis egyébként import ércből készítették volna el Portugáliában, ami bányászatot, tengerentúlról való szállítást, energiaigényes megmunkálást, majd újbóli szállítást jelentett volna. A fákat viszont egy 30 km-re lévő erdőből szállították a helyszínre. Érdekesség, hogy a 15 cm átmérőjű tölgy póznákat eredetileg kagylótenyésztéshez használják a helyi gazdák. A kétfajta anyag egymáshoz „idomítása” nem ment zökkenőmentesen, hiszen a szerkezet kialakításakor nemcsak a fa, hanem a talaj egyenetlenségeit is figyelembe kellett venni. Végül csavarozással és furatokkal, helyszíni összeszereléssel oldották meg a kihívást a projektgazdák.
Intelligens napelemes árnyékolás a gazdáknak
Szintén francia mérnökök leleményességét dicséri az a speciális, napelemes panelekből álló intelligens árnyékolórendszer, ami egyszerre teremt megfelelő mikroklímát az adott gazdaság növényeinek, miközben tiszta energiát is termel. Hasonló kezdeményezéseket szerte a világban láthatunk, ami újdonság, hogy az árnyékoló-áramtermelő rendszernek már mobil változata is létezik. Ezt a bortermő Rianban vetették be először, arra a kihívásra reagálva, hogy az éghajlatváltozással a kívánatos mérték fölé nőtt a helyi borok alkoholtartalma. A nap ugyanis gyorsabban érleli a szőlőt, annak így magasabb lesz a cukortartalma, és ezzel párhuzamosan több alkohol is szabadul fel belőle a bor érése folyamán, rontva a nedű megszokott zamatát. A tőkéknek a kellő időben történő leárnyékolásával viszont lassítható ez a folyamat, és nem mellékesen még tiszta energiával is gazdagodik a szőlészet.
Víz alatti kábelek helyett tartályhajók viszik a zöldenergiát
Az Asian Energy Hub ugyan még csak most épül, és neve ellenére az ausztrál sivatagban keresendő, de a nemzetközi energiapiac talán leginkább nagyratörő projektjéről van szó. A gigantikus tiszta energiatermelő erőmű kisebb részben napelem-, nagyobb részben szélturbina-park. Csúcsteljesítménye 26 GW, a megtermelt energiával pedig Szingapúr és Indonézia gazdálkodhat majd. Itt jön a csavar, hiszen nem a szomszédba viszik a zöld energiát: a hírek eddig tenger alatti kábelekről szóltak, ám ezt az ötletet elvetették, és helyette tartályhajókon hagyja el Ausztrália partjait az energiarakomány. Ehhez előbb a megtermelt energiával hidrogént állítanak elő, nitrogént adnak hozzá, és máris kész a könnyen szállítható zéró emissziós zöldammónia – ebből évi tízmillió tonnát terveznek előállítani. A zöldammónia egy vérbeli kaméleon a tiszta energiák piacán, hiszen alkalmas járművek hajtására, de hőerőművek fűtőanyaga is lehet, sőt vegyipari alapanyagként is hasznosul. A zöldammónia előállítása nem jelent mérvadó plusz költségeket a projektben, hiszen a kábeleken jelentkező energiaveszteség és a kábeles kapcsolat kiépítésének költsége közel azonos a sorozatos energiaátalakítások során fellépő veszteségekkel. Az Asian Energy Hub 670 ezer hektáron valósul meg, melyből több mint 1400 hektárt fednek le napelemekkel; emellett 1743 darab, egyenként 290 méter magas szélturbina termeli a villamosáramot. A gigaprojekt teljes kapacitással 2027-28-ban fog működni.
Fotók: PV-magazine.com / Céléwatt; Ombrea
