Javaslat a CFD típusú támogatási rendszer kialakítására Romániában a magyar tapasztalatok alapján

A megújuló energia piacok fejlődése szükségszerűen elér egy olyan szintet, amikor a kereslet és kínálat eltérnek egymástól. Ezekben az esetekben a megtermelt villamos energia ára lecsökken. Ha ez rendszeresen bekövetkezik, akkor komplikálttá és túlságosan is kockázatossá válnak a megújuló energia projektek. Ha nem tudjuk előre megbecsülni a villamosenergia árát, akkor nem lehetséges 10-12 évre szóló pénzügyi tervet készíteni. Ha nincs terv, akkor nincs befektető sem!

Erre a problémára adhat megoldást a CFD (Contract For Difference), amelynek megalakítását az ASTRASUN részéről évekkel ezelőtt javasoltuk és részben meg is valósult. Amikor javasoltuk a CFD szabályozást, akkor abból indultunk ki, hogy a szereplők reálisan képesek tervezni. Annyiban tévedtünk, hogy a magyar tapasztalatok alapján a szereplők többsége reális pénzügyi tervet készít, de a tender nyertesek a legalacsonyabb ajánlatot tevők voltak, akik irreális, hibás pénzügyi modelleket készítettek. Tönkre is tették a CFD modellt.

Románia szerencséjére a CFD támogatás kicsit később jelenik meg, mint ahogyan az Magyarországon megtörtént. Így lehetséges átvenni a best practice-t és elkerülni a hibákat.

Nézzünk egy rövid magyar piaci CFD történetet. A CFD-ket kb. 4-5 év hirdették meg azt követően, hogy a FIT típusú megújuló energia átvételi támogatást megszűntették.  A kormányzat célja az volt, hogy kevesebb támogatást kelljen a megújulókra fordítani, ezért tért át a CFD-re.

Ma már azt mondhatjuk, hogy ez a kísérlet nem jött be!

Hogyan történtek a CFD („METÁR”) aukciók?
A meghirdetett aukciókon korlátozott (kb. 120-150 MWp) kapacitás megújulóra írtak ki alkalmanként tendert. A projekt fejlesztések száma sokkal több lehetett, emlékeim szerint olyan 500-1000 MW projekt volt alkalmanként legalább RTB stádiumban, de csak jóval kevesebben pályáztak.

A pályázati kiírás szerint 12-15 évre járt (volna) a CFD támogatás. A pályázónak garanciát és csatlakozási dokumentumokat (MGT-t (=ATR)) kellett bemutatni. A garancia (cash, vagy bankgarancia) 10-15 M Ft., kb (30-35.000 €/ MWp.) volt. A garancia mértéke függött attól, hogy fix, vagy trackeres napelemes rendszerre vonatkozott a pályázat. Szélerőmű támogatás nem volt kiírva.

A nyertesek azok lettek, akik a legkisebb támogatási árat kérték.

A támogatást alig néhány piaci szereplő nyerte el, rendkívül alacsony ajánlattal. Az ajánlati szintjük olyan 15-16 Ft. / kWh volt, ami megfelel kb. 40-45 €/MWh-nak.

A pályázat logikája az volt, hogy ha a villamos energia átlagára ez alá esik, akkor kiegészíti az állam, ha magasabb lenne, akkor be kell fizetni a különbözetet.

Mint tudjuk, az orosz -ukrán háború során olykor 500€/MWh-ig emelkedtek az árak.

Egy ilyen esetben tehát a nyertes villamosenergia termelő eladta a megtermelt energiát 500€-ért, amit a kereskedők a jutalékkal csökkentett értéken fizettek ki a részére, például legyen a jutalék 3%, ami 15€. A termelő befizette a 40 € és 500 € közötti 460€-t az állam részére, valamint kifizette a jutalékot, így részére 25€/ MWh maradt csak. Ez biztos csődöt okozott volna.

Mi történt végül a gyakorlatban? Az alacsony ajánlatot tevők kihasználták a szabályozásnak azt a lehetőségét, hogy kérniük kellett volna a CFD elindítását. Ezt nem tették meg, így szabadpiaci áron tudtak értékesíteni. A befizetett garanciát elbukták, de így is jobban jártak.

Az állam is rosszul járt, mert 500€-ért vette az áramot.

A magyar megoldás tehát hibás volt: nem eredményezte a kiszámítható piacot.

Fontos tudni, hogy elég volt egy-két olyan piaci szereplő, aki leverte a licit árakat: mivel az általuk beadott minden tender nyert, így a többiek egységesen kimaradtak a CFD-ből.

Hogyan lehet elkerülni?

Előzetes axióma: a CFD kiszámíthatóságot eredményez.

Ahhoz, hogy a CFD logikáját ne engedjük szétverni egy (vagy több) inkompetens piaci szereplő által, biztosítékokat kell beépíteni:

• egy szereplő legfeljebb 150 MWp támogatására pályázhat, illetve legfeljebb a meghirdetett kapacitás 5%-ára. („Szereplő” alatt értjük azt a személyt, aki bármilyen (kapcsolt) vállalkozásokon keresztül pályázik.)
• ha később a CFD-s projektek gazdát cserélnek, akkor újra ellenőrizni kell a megpályázott kapacitást az első szabály alapján, és ha túllépik a 150 MWp-es korlátot, akkor elveszítik a CFD-t és elrettentő erejű büntetést kell fizetniük
• csak szakági referenciával rendelkező szereplők pályázhatnak. (legalább 3 év szakterület, legalább 10 MW legalább 2 üzleti éve üzemelő projekt.) Ha a belépő nem rendelkezik ezzel, akkor köteles egy jelentős nemzetközi tapasztalattal rendelkező audit céggel auditáltatni az üzleti tervét.
• a tender liciteken a legalacsonyabb és a legmagasabb 10%-ot ki kell zárni.
• kettős támogatás tilalma: a pályázóknak büntetőjogi felelősség mellett kell nyilatkozniuk, hogy nem vesznek egyéb támogatást igénybe a projekthez. Támogatásként kell figyelembe venni azt, ha egy adott termék például napelem, tartószerkezet stb. beépítéséhez az adott terméket egy 6 hónapnál hosszabb fizetési hitellel szerzik be. Egyes államok ugyanis akár 5 éves hitellel támogatják a cikkek exportját. Ezt helyi (román) vállalkozás nem veheti igénybe, de például egy spanyol cég spanyol tartószerkezethez kaphat 5 éves hitelt. Ez versenyelőnyt biztosít.
• nincs szükség magas biztosítékokra, mert az a nemzetközi játékosokat hozza jelentős előnybe. 3000€/MWp. biztosíték (cash, vagy bankgarancia) elégséges. Ebből a pályázat beadásakor 10%, a hátralék az eredményhirdetést követő 90 napon belül biztosítandó. Ha visszalép a pályázó, akkor elveszíti a 10%-ot. Ha nem épül meg a projekt 4 éven belül, akkor a biztosíték elveszik.
• Az egymást követő tendereket a pályázó szempontjából össze kell adni. Ha a pályázó eléri a 150 MW-ot, akkor nem pályázhat többet.